Bükkszék község

Adatok

Régió: Észak-Magyarország
Megye: Heves megye
Kistérség: Pétervásárai kistérség
Lakosság: 873 fő
Terület: 15.3 km²
Népsűrűség: 57,06 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 36

Fekvése

Egertől nem messze található. Két úton is megközelíthető: az új, Pétervására felé folytatón vagy a Sirokon átmenőn.

Története

1275-ben említette egy oklevél Sceck névalakban. 1466-tól 1697-ig a Bessenyey család bírta a falu egy részét, több köznemesi családdal együtt.

1550-ben már török hódoltságban élt a falu népe: 7 házban 16 család. 1552-ben elnéptelenedett, s 1564 körül épült újjá. 1586-ban Széky Pál szerezte meg a falu egy részét, s utódai a XVII. században főbirtokosok.

1654-ben ismét elpusztult. 1697-ben gr. Bagni Scipio Bükkszék negyedrészét megvette Bessenyey Zsigmondtól, majd átadta Orczy Istvánnak. A falu többi részének tulajdonosa a kuruc korban Széky György, akitől Sass Pál és veje Szabó Zsigmond zálogba vettek egyes birtokrészeket. A kuruc korban ismét elnéptelenedett a falu. 1713-ban a székiek a Kölesszu árnyéka nevű helyen ütötték fel ideiglenes szállásukat. 1720 körül egyetlen jobbágy lakott a faluban; kevés földjéből 1720–1738 között földesurak majorságot alakítottak ki, a lakók majorsági cselédekké lettek. 1729-ben a Bagi-Orczy féle negyedrészt, az újszerzeményi bizottság Kelemen Ádámnak ítélte oda. 1733-ban Kelemen Ádám és Szabó Zsigmond felosztották egymás közt széki birtokrészeiket. 1738 táján megtörtént a jobbágytelkek végleges benépesítése, főleg terpesi jobbágyokkal. A XVIII. század közepén a 19 jobbágytelek, a széki Kelemen, a Széky és az ezzel rokon Papp (másként Papszász) család birtokában volt. 1791 után Kelemen Ádám birtokrésze Orczy Lőrincé lett.

A XIX. század első felében a határ Orczy Józsefé, Papszász Györgyé, a Dapsy és pazonyi Elek családoké, Széky Zsigmondé, Lipcsey Károlyé és Recsky Istváné volt. Bükkszék a jobbágyfelszabadítás időszakában 7 középbirtokos kezén lévő jobbágytelepülés, 42 jobbágyháztartással és 47 zsellércsaláddal, 2600 hold kiterjedésű dombos-erdős határból 1836-ig erdőirtás útján 1000 holdat kapcsoltak be a szemtermelésbe.

A XX. századiban kisközségként szerepelt a pétervásárai járásban, a Tóbérc nevű völgyben, a Tarna egyik mellékága mellett. Hozzátartozott Cser- és Pósváripuszta. (Utóbbit Pósvár és Pósváralja néven említette az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzék, s a későbbi oklevelekben is önálló községként, Posuaralia néven olvasható; 1554-ben már elpusztult falu, utóbb földesúri major volt.)

1930-ban a községben 1028 lakos élt. Házainak száma 214, ezek kőalappal, vályogból épültek. A lakosság római katolikus, anyaegyháza Sirokban működött. Az elemi oktatást a 2 tanerős római katolikus iskola látta el, a hozzátartozó általános továbbképző iskolával. A lakosságból 916 őstermelő, 81 iparos, 6 kereskedő, 25 egyéb foglalkozású volt. A 2654 kat. holdat kitevő határ 212 gazdaságot számlált, egy középbirtok kivételével mind 20 hold alatti. A fő termény a búza volt; az állattenyésztés fejlesztése érdekében Községi Állattenyésztő Szövetkezet jött létre.

1923-tól Hangya Szövetkezet működött a faluban. 2 asztalos, 2 kőműves, 2 ács és 1 kovács képviselte az ipart.

Nevezetességei

Bükkszéknek az 1938-ban feltárt, emésztőrendszeri, légúti és mozgásszervi panaszokra kiváló Salvus gyógyvíz hozta meg az országos ismertséget. Az 540 méteres mélységből kitermelt, mintegy 40 °C hőmérsékletű alkáli-hidrogén-karbonátos gyógyvizet helyben palackozzák. A palackozott gyógyvizet országszerte forgalmazzák. A falu strandján májustól augusztusig lehet fürödni ebben a – világviszonylatban is egyedülálló – vízben.

Következő községek

További községek